Örülök, hogy a Legendák tanárunknak tetszett a klubház. Szerinte nagyon jó ötlet, hogy van egy hely, ahol összegyűlhetünk.

 

Továbbá azt is megígérte nekünk, hogy a közeljövőben még el fog látogatni velünk oda, hogy meséljen a régmúlt idők történeteiről.

 

Tegnap amúgy kiderült, hogy a mi osztályunkon kívül még három más osztályból is jöttek emberek, akik a mai nap folyamán másoknak is elmesélték a találkozót.

 

Így mára már vagy nyolc osztályból jöttek hozzánk diákok, akik szerettek volna csatlakozni az összejöveteleinkhez.

 

Tényleg meg kellene fontolni a belépőjegyes dolgot, pláne ha ilyen nagy az érdeklődés az aktivitásunk iránt.

 

Azonban a nagy népszerűségnek ára van. Délután bejött a szobánkba egy tanuló azzal az üzenettel, hogy az igazgató azonnal látni akar.

 

Hiába próbáltam kérdezgetni a srácot, hogy mégis mit akarhat tőlem, nem tudott válaszolni. Uzzurral gyorsan konzultáltam, de csak arra jutottunk, hogy az igazgatót nem kellene megvárakoztatni.

 

Így hát gyorsan elmentem az irodába, ahol egy öltönyös pasassal találkoztam. Ő egy gyors bemutatkozás után elmondta, hogy a klubház alatti föld elvileg a város területéhez tartozik.

 

Ez pedig azt jelenti, hogy minden épület, ami rajta található, engedély- és adóköteles. Mivel nekünk semmiféle engedélyünk nincs hozzá, ezért le kell rombolni az egészet.

 

Ez a hír rosszabb, mint bármi, ami eszembejutott az utamon az igazgatói iroda felé. Szerintem a többiek sem fognak örülni ennek a hírnek...

Megosztás a facebookon