Ma úgy ébredtem, hogy már csak az út feltakarítása van hátra és utána nyugodtan pihenhetek. Az iskolába vezető út még biztosan le van zárva.

 

Arra viszont nem számítottam, hogy az éjjel újból havazott. Így a mai nap eleje azzal telt, hogy az udvart próbáltuk meg újból járhatóvá tenni.

 

Kint már eléggé reménytelen volt a helyzet. A hó már a házak feléig ér, lassan már az ablakokat sem lehet kinyitni tőle.

 

Délután kimentünk, hogy az utat valamennyire járhatóvá tegyük. Ez estefele sikerült is, a szomszédok segítségével. Mivel már lehetett közlekedni, anyu elküldött egy elemózsiás csomaggal nagyapó házáig, hogy szegény ne éhezzen.

 

Mikor odaértem, nagyapó örömmel fogadott és megkínált a finom kakaójával, amit különleges alkalmakra tartogatott. Ezután megkért, hogy vágjak neki egy kis fát, mert már nagyon kevés volt neki.

 

Az estém nagy része azzal telt, hogy a fát aprítottam és apóval beszélgettem. Elmeséltem neki, hogy a Pénznemek tanárom mennyire örült, amikor megmutattam neki az érmét és hogy miket mondott róla.

 

Ezenkívül arról is beszélgettünk, hogy milyen izgalmas és érdekes lenne sárkányokat szelídíteni, kár, hogy manapság már nincsenek ilyen fajták errefelé.

 

Nagyapó csak csendesen mosolygott, de láttam rajta, hogy büszke lenne rám, ha én is sárkányokkal foglalkoznék. Azon gondolkoztam közben, ha már nincsenek szelíd sárkányok nálunk, vajon más világokban léteznek e még?

 

Ha igen, akkor lehet hogy egyik utamon majd hozok egy párat és majd elszaporítom őket újból, hiszen ezek nagyon értékes és praktikus állatok.

 

Ezeken agyalva mentem hazafele és ahogy láttam, az ég kitisztult, tehát lehet hogy holnap már nem kell havat lapátolni és végre pihenhetek egy keveset.

Megosztás a facebookon