Ma sem kellett iskolába menni, mivel a falun kívül még mindig óriási hóakadályok vannak az úton.

 

Ez már a negyedik nap, amit itthon töltök és úgy néz ki, hogy ezen a héten már nem lesz tanítás az iskolámban. Állítólag még a városban élő diákoknak sem kellett bemenniük az órákra.

 

Ez egyrészről nagyon jó, mivel kaptunk egy kis vakációt, másrészről viszont nincs már több kibúvóm, el kell áruljam apámnak, hogy mi történt a szánkóval.

 

Mivel tegnap délután egész nap kint voltam, és senki sem látott kimenni és hazajönni, úgy állítottam be a dolgot, mintha tegnap történt volna a baleset.

 

Mielőtt azonban elmondtam volna a családnak, megpróbáltam magamban egy minél hihetőbb történetet kitalálni, de semmi használható sem jutott eszembe.

 

Ilyenkor bezzeg mindig csődöt mond a fantáziám. Nem volt más hátra, azt mondtam neki, hogy már nem emlékszem pontosan, hogy mi történt, annyira gyors volt minden.

 

Apám igencsak morcos arccal hallgatta végig a mesémet és úgy tűnt, nagyon nem tetszik neki a dolog. Nem szólt semmit, csak kiment az udvarra.

 

Reméltem, hogy megúszom ennyivel, de amikor visszajött, láttam rajta, hogy még mindig mérges. Azt mondta, hogy sok munkája volt abban a szánkóban és hogy én felelőtlen vagyok és semmire sem vigyázok.

 

Azt is említette még, hogy soha többet nem fog nekem semmit sem legyártani, mert úgysem vigyáznék rá és csak tönkretenném.

Megosztás a facebookon