Reggel teljesen átfagyva ébredtünk a gödörben. Már nem havazott, viszont minden be volt fagyva. Éhesek voltunk nagyon, hiszen tegnap dél óta nem ettünk egy falatot sem.

 

A baj csak az, hogy a gödör elég mély, így nem tudom hogyan fogunk innen kimászni. Sajnos Uzzur még mindig morcos, így nem tudtam konzultálni vele.

 

Mindketten külön-külön megpróbáltunk valami megoldást találni, de sajnos nem jutottunk semmire. A havat felolvasztottuk a tenyerünkben, hogy legalább vízünk legyen.

 

Végül a húgom megelégelte a dolgot és közénk állt. Eleinte jól leszídta Uzzurt, hogy miért viselkedik így velem, hiszen legjobb barátok vagyunk.

 

Nagyon élveztem, ahogy beszélt, nem gondoltam volna, hogy ilyeneket is tud. Uzzur elszégyelte magát, úgy láttam, kezd puhulni.

 

Utána a testvérem felém fordult és anya stílusában engem is rendesen kioktatott. Ez már nem tetszett annyira, de bevallom, igaza volt. Tényleg rosszul bántam Uzzurral az elején, nem csoda, hogy haragszik rám.

 

Miután megvolt a fejmosás, a húgom azt javasolta, hogy béküljünk már végre ki egymással és oldjuk meg közösen ezt a problémát. Mivel már nagyon korgott a gyomrom és már nagyon hiányzott a barátom, én benne voltam.

 

Ahogy láttam, Uzzur is megtört, így kezet fogtunk. A békülés után közösen már sokkal könyebb volt a dolgunk. Elhatároztuk, hogy egymás vállára állva, a húgom ki tud mászni és el tud szaladni segítségért.

 

Ezt meg is tettük, így nagyjából egy óra múlva már kint is voltunk. Mivel közelebb voltunk Uzzur házához, ezért hozzá mentünk enni valamit. Tele hassal máris sokkal vidámabban gondoltunk vissza a gödrös kalandunkra.

 

Végre Uzzurral is tisztázódott a helyzet, ennek pedig nagyon örülök!

Megosztás a facebookon