Újra itthon. Hát, ezért kár volt bemennem Isedell városába. Egyetlen óránk sem volt megtartva, csak potyára mentem és jöttem.

 

Nem baj, legalább egy kicsit kimozdultam és Uzzurral is több időt tölthettem, ami igazán jótt tett a barátságunknak.

 

A mai nap feltűnően meleg volt, a hőmérő 5-6 fok körül mozgott. Ez azt is jelentete, hogy az a rengeteg hó, ami az elmúlt hetekben lehullt, elkezett olvadni.

 

Uzzurral gyorsan ki is mentünk a dombra, hogy kihasználjuk az alkalmat, ki tudja mikor fog megint havazni. Az elején még egész jól is ment a szánkózás, de a vége fele már több volt a sár, mint a hó.

 

Sajnos az olvadással együtt egy kisebb árvíz is a nyakunkra jött. Ezt akkor vettük észre, amikor hazafele igyekeztünk.

 

Az úton majdnem térdig érő víz volt, alig bírtunk be evickélni a faluba. Ott még rosszabb volt a helyzet. Sok házba is betört a víz és az emberek vödrökkel hordták ki a vízet.

 

Emellett sokan homokzsákokkal bástyázták el a házukat, hogy a kihordott víz ne jusson be újra. Otthon sem volt jobb a helyzet, a pincénkben majdnem nyakig ért a víz, ugyhogy azonnal be is álltam segíteni apámnak.

 

Miután a mi házunkat úgy-ahogy megtisztítottuk, apámmal együtt elmentünk Nagyapóhoz. Szegény apó a padlásra kényszerült, mivel az ő háza valamivel alacsonyabban van a miénknél.

 

Késő éjszakáig folyt a kármentés, de végül az ő háza is biztonságosan vízmentesítve lett. Ezután már alig maradt erőm hazavánszorogni és bezuhanni az ágyba.

Megosztás a facebookon