Újra vasárnap van, elérkezett a templomba menés ideje. Kíváncsi vagyok, vajon a mi drága papunkat elvitte a víz, vagy ma el tud jönni?

 

Nagy „örömömre” ma már semmi sem álhatta Godafreh útját, ezért nem volt menekvés, végig kellett őt hallgatni, vagyis úgy kellett tennem mintha figyelnék.

 

Godafreh most bepótolta az elmúlt heti lemaradását is, és vagy három órán át bent tartott minket. Természetesen számára az egész havazás és árvíz csakis a mi hibánk.

 

Szerinte az istenek így büntettek minket, mert mi elfordultunk tőlük és nem adakoztunk elég serényen a templomnak. Ahogy végignéztem a többieken, úgy látom ma nem lesz üres a persely.

 

Délután a házat próbáltuk kicsit helyrepofozni és kiszárítani. Nagyapó házában sem volt túl jó a helyzet, de majd idővel megoldjuk azt is.

 

Nálunk nincs akkora nagy probléma, csak a pincében tárolt régi cuccok áztak szét. Ezeket kiraktuk az udvarra száradni, remélem egy részük még menthető.

 

Nagyapónál viszont nemcsak a pince, de a nagyszoba egy része is a víz alá került. Kipakoltuk a bútorokat és reménykedtünk, hogy a következő pár napban nem fog esni.

 

A kisszoba valamivel jobban néz ki, de azért itt is fel kellett szedni a szőnyegeket és rendesen fel kellett törölni. Még szerencse, hogy ez a szoba három lépcsőfoknyival magasabban van.

 

Este még átnéztem kicsit a Hajózás jegyzeteimet, mert úgy érzem, hogy a kedves tanárom holnap be fogja pótolni ezt a két hét kimaradást.

Megosztás a facebookon