Képzeljétek, csoda történt! Lehet, hogy a Hajózás tanárunk olvasta a tegnapi bejegyzésemet, mert most nem minket feleltetett!

 

Az egész osztályt megrendítette ez a manőver és sokat bele is estek a csapdába. A tanár most nem adott jegyeket, de rendesen letolta az egész társaságot.

 

Minket természetesen nem dicsért meg, de hát nem is várom el tőle, hogy ilyesmit tegyen. Már az is elég volt nekem, hogy nem engem nyaggatott a kérdéseivel.

 

Bár Uzzurral mindenre tudtuk a választ, azért sem jelentkeztünk. Az osztálytársaim megértőek voltak és mivel nem kaptak jegyet, csak letolást, így szent volt a béke.

 

Alig vártuk, hogy túllegyünk az órákon, hogy végre kimehessünk a hadirokkant klubházunkat helyrehozni. Mindenki elhozta a szerszámait.

 

Meg se vártuk az ebédet, azonnal neki akartunk fogni a javításoknak. Elsősorban az ablakokat cseréltük ki és csináltunk hozzájuk ablaktámlákat is, amiket majd bezárhatunk, ha megint jön a rossz idő.

 

Az ajtót meg fogjuk erősíteni a jővő héten, amikor hozok majd néhány vaspántot. A falak sarkaiba is megpróbálok hozni ilyesmiket, hogy jobban bírja a gyűrődést.

 

Miután ezzel készen voltunk, következett a megroggyant fal óvatos lebontása és újraépítése. Sikerült úgy megoldani ezt, hogy az amúgy is gyenge tető nem omlott be jobban.

 

A tetőnél már komolyabb munkálatok voltak, de mivel sokan voltunk, mindenki tudta végezni a saját munkáját. Volt aki új gerendákat készített, mások a cserepeket válogatták ki, míg megint mások a falak tetején egyensúlyozva próbálták újjáépíteni a vázat.

 

Már elégge este volt, mire mindennel végeztünk, de be akartuk fejezni a dolgot ma, nehogy jöjjön valami eső és megint tönkretegye a munkánkat.

 

Miután sikeresen befejeztünk mindent, gyorsan visszaosontunk az iskolába, az udvaron lévő résen át. Nem vett minket észre senki, úgyhogy azt mondhatom, jó napunk volt ma!

Megosztás a facebookon