Ma kicsit furcsán kezdődött a nap. Arra ébredtünk, hogy furcsa nyüzsgés van a folyosókon, ezért gyorsan felöltöztünk és kimentünk érdeklődni.

Az első három személy, akit megkérdeztünk, semmit sem tudott arról, hogy miért van ilyen nyüzsgés, ezért lementünk a másik emeletre.

Itt végre találtunk egy tanárt, aki azt mondta, hogy gyorsan menjünk vissza a szobánkba és öltözzünk fel jó ruhába, mert a fővárosból érkezik egy küldöttség.

Azt már nem tudta megmondani, hogy miféle emberek jönnek és nem akartuk tovább húzni az időt, nehogy büntetést kapjunk, ezért visszaszaladtunk a szobánkba.

Miután rendesen elkészültünk, lementünk az osztálytermünkbe. Ahogy az első három órán láttam a tanárokon, hogy eléggé idegesek és a tanításra sem igazán tudtak összpontosítani.

Végül az Idegen Fajok óránk közepén kopogtattak az osztály ajtaján. Mindenki elhűlve nézte, ahogy három tudós lépett be, akik velem akartak beszélni.

Miután kiértünk a folyosóra, egyenesen egy üres terembe vezettek, ahol majdnem másfél órán át kérdezhettek, meg odatettek, hogy rajzoljam le a szobrokat és domborműveket, amiket a templomunkban láttam.

Miután ezeket megtettem, láttam rajtuk, hogy nagyon elgondolkoztak és azt mondták, hogy holnap felkereseik a falut és szétnéznek ők is arrafele.

Megkértem őket is, hogy ha lehet, ne említsék az én nevemet, mire ők megnyugtattak, hogy tiszteletben fogják tartani ezt a kérésemet.

Megosztás a facebookon