Tegnap a hazafele úton sokat agyaltam azon, hogy valóban betartják e az ígéretüket a tudósok és nem mondanak semmit rólam.

 

Nem lenne túl kellemes, ha a falusiak rájönnének, hogy én irányítottam a kutatókat a templomunkhoz. Számukra az az épület szent és sérthetetlen.

 

Szerintem egyáltalán nem örülnének, ha valaki feltúrná a helyet. De ők még hagyján, van valaki, aki talán meg is ölne, ha megtudná, hogy az én kezem van a dologban.

 

Igen, jól gondoltátok: a mi kis drága Godafreh papunkról van szó. Ő mindig tigriskarmokkal védelmez mindent, ami az ő kis templomjával kapcsolatos.

 

Anyukám mesélte régebben, hogy amikor ő még fiatal volt, Godafreh majdnem Isedell városáig kergetett egy fiút, csak azért, mert letépett egy szál rózsát a templom kertjéből.

 

Képzeljétek mit tenne velem, ha megtudná, hogy egy egész kutatócsoportot küldök a nyakára! Szerintem lekergetne a Föld színéről!

 

Ebéd közben megtudtam, hogy a tudósok megérkeztek a templomhoz és máris élénk szóváltásba kerültek a pappal. Na, kíváncsi leszek, hogy jutnak e valamire vele!

 

Jól sejtettem, nem sikerült nekik zöldágra vergődni Godafreh-el, aki szerintem kiátkozta őket a környékről.

 

Estére elmentek a kutatók, de állítólag majd vissza fognak jönni, egy hivatalos engedéllyel, amibe a pap már nem szólhat bele.

Megosztás a facebookon