Ez az éjszakám sem volt jobb a tegnapelőttinél. Újra azt álmodtam, hogy a Pokolban égek és hogy az Örök Labirintus foglya vagyok.

 

Annyit forgolódtam az ágyamban, hogy ki is estem belőle hajnalban. Erre ébredtem és már nem volt semmi kedvem, hogy újból visszafeküdjek.

 

Ehelyett inkább csendben felöltöztem, nehogy megzavarjam Uzzur álmát, majd óvatosan kisurrantam a folyosóra.

 

Az iskola félelmetes volt, még sosem láttam ennyire kihaltnak. Bár voltam már néhányszor az épületben, amikor kevesen voltak, de akkor mindig hallatszott valami motoszkálás, vagy egy párbeszéd gyönge visszhangja.

 

Most azonban teljes csend és sötétség honolt, bármerre is mentem. Ha Godafreh itt és most találkozna velem, még szemtanúk sem lennének, bárhogy is kiabálnék.

 

Ekkor eszembe jutott az álmom. Abban is az iskola kihalt folyosóin mászkáltam, mielőtt elnyeltek volna a Pokol lángjai.

 

Erre gyorsan visszafutottam a szobámba. Uzzur még mindig aludt, szerintem nem vette észre, hogy elmentem, pedig majdnem fél órán át kóboroltam.

 

Úgy éreztem, mintha mindenfele követtek volna Godafreh átkai. Végül elhatároztam, hogy elrejtőzöm.

 

A legmegfelelőbb hely, véleményem szerint, a padlás volt. Tudtam már régebbről, hogy arrafele nem jár senki, ezért biztos voltam abban, hogy nem is fog ott megtalálni senki.

 

Ezért írtam egy levelet Uzzurnak, hogy felmentem oda és néha hozzon fel valami kaját, de nem árultam el, hogy melyik részben leszek (igaz, ezt én sem tudom még).

 

Csak annyit mondtam neki, hogy az ételt tegye le a padlás padlójára. Nem kezdtem neki elmagyarázni a dolgot, úgy érzem, hogy tisztában van a bújdosásom okával.

 

Itt fent berendeztem magamnak egy egész jó kis kuckót az egyik ablak mellett, így fény is van és a régi könyvek közül kiválasztottam pár érdekeset.

 

Néhány kartondobozzal körbebástyáztam magam, hogy ne lássanak akkor sem, ha valaki feljön. Találtam két molyrágta takarót is és egy kényelmes karosszéket, úgyhogy maximális kényelemben bújkálhatok.

Megosztás a facebookon