Reggel ugyanott folytattuk Uzzurral, ahol az éjjel abbahagytuk. Mindketten meg voltunk győződve arról, hogy ránk mosolygott Seyezara.

 

Bár a barátom azt hiszi, hogy igazából vele szemezett a lány, én biztos vagyok benne, hogy engem nézett, de ráhagytam.

 

Ma megtartottuk az idei első Sárkányológia órát. A vörös sárkányok típusait kezdtük el tanulmányozni.

 

Az osztályban egymás szavába vágva elmeséltük a többieknek a tegnapi kalandunkat. Mindenki szájtátva hallgatta, amiket mondtunk.

 

Amikor viszont Uzzur azt hangoztatta, hogy a lány rámosolygott, akkor kénytelen voltam kijavítani őt és elmagyarázni, hogy Seyezara csakis rám mosolygott.

 

Emiatt Uzzur az egész Alkudozás órán morcos volt. Nem értem mi a baja, talán fáj neki az igazság. Sebaj, majd kinövi.

 

A helyzet az Idegen Fajok órán sem változott, pedig a szünetben megpróbáltam beszélni a fejével. A Torna alatt már egyenesen ellenséges volt velem.

 

A Diplomácia órán külön másik párt választott magának az óra közbeni munkára. Délután még szerettem volna beszélni vele, de sehol sem leltem.

 

Mire visszaértem a szobába, kiderült, hogy Uzzur már összepakolt és valószínűleg hazautazott. Nem volt mit tennem, én is követtem a példáját.

 

Otthon megpróbáltam felkeresni a barátomat, de az anyja azt mondta, hogy lefeküdt aludni, mert fáradt volt és hogy nem szeretné, ha zavarnák.

 

Akkor a beszélgetésünk holnapra marad, remélem addig kialussza a dolgot.

Megosztás a facebookon