Ahogy elnézem, ma is egy morgós Uzzur lesz velem. Annyira haragszik rám, hogy még az osztályba se volt hajlandó velem együtt jönni.

 

A szünetekben szintén távol tartotta magát tőlem. Ez másoknak is feltűnt és egyesek meg is kérdezték, hogy mi a baja.

 

Nem akartam a háta mögött beszélni, ezért inkább csak annyit mondtam, hogy nem tudom, de majd megkérdem tőle.

 

Meg is próbáltam, de nem sikerült semmiféle választ kicsikarni belőle. Na, mindegy, alszik még rá egy párat és majd megnyugszik.

 

Arra is gondoltam, hogy elhívom egy találkozóra Seyezaraval, hogy vele beszélje meg a dolgokat, de őszintén szólva, nem tudom, hogy ez jó ötlet lenne.

 

Lehet, hogy csak még jobban megsértődne, ha a lány elé akarom vinni a dolgot, ezért inkább lemondtam erről.

 

Nagyon nehezen telt a délután így, hogy a barátom egy szót sem szólt hozzám. Seyezaraval sem akartam találkozni egyelőre, mert az csak olaj volna a tűzre.

 

Pedig mindent megpróbáltam, hogy felvidítsam. Próbáltam több, számára érdekes témát is előhozni, de semmi reakció sem volt részéről.

 

Legszívesebben megragadnám a vállainál fogva és jól megráznám, miközben az arcába kiabálom hogy "Nem az én hibám, fogd már fel!"

 

Néha úgy viselkedik, mintha egy kislány lenne. Komolyan mondom, a húgom szokott ilyen hisztiket lerendezni, ha nem kap meg valamit, amire vágyik.

 

Próbáltam mondani ezt is neki, hogy legyen már férfi, és fogadja el a dolgokat, de csak komor hallgatás volt rá a válasz. Már nem is morog.

Megosztás a facebookon