Ma annyira ragyogott a nap már korán reggel, hogy még az összehúzott függönyön át is az volt az érzésem, hogy megsülök.

 

Nem is bírtam sokáig aludni, ezért gyorsan megreggeliztem és elindultam sétálni egy keveset a falu környékén.

 

Mivel még csak fél nyolc volt, nem akartam Uzzurhoz menni, mivel tudom hogy hétvégén szeret sokáig durmolni.

 

Ehelyett inkább az erdei ösvényt vettem célba. Ahogy a nap egyre feljebb kúszott, úgy lett idelent egyre melegebb.

 

Az erdőben is számtalan apró jel utalt arra, hogy hatalmas lépésekkel közeledik a tavasz: a fák rügyezni kezdtek, néhol egy-egy virág is kidugta a fejét az avarból és már a madarak éneke is sokkal örömtelibb volt, mint pár napja.

 

Bár a hegyeken még vastag hótakaró volt, a lábuknál már a tavasz vette át a parancsnokságot. A rovarok még nem jöttek elő, de szerintem pár nap múlva ők is meg fognak jelenni.

 

Mivel sok beszélgetnivalóm volt, így pár órányi séta után visszafordultam a faluba és egyenesen Uzzur házához mentem.

 

Ő épp az ebédjét fogyasztotta kissé még kómásan, viszont tetszett neki az erdei mászkálás ötlete, ezért gyorsan belapátolta a maradékot és elment felöltözni.

 

Útközben végig kellett hallgatnom újra az egész történetet Phetanával, amit tegnap is szinte ugyanilyen formában már elmesélt.

 

Nem tudok haragudni rá, tudom milyen jó érzés, amikor végre összejössz egy olyan lánnyal, aki egy ideje tetszik neked, ezért csak bólogattam.

 

Megbeszéltük, hogy ha még melegszik egy kicsit az idő, kijöhetnénk a lányokkal piknikezni valamelyik csendesebb tisztásra.

 

Ki is választottunk erre egy jó helyet, ahol egy kis patak is csörgedezett és sok virág is volt.

Megosztás a facebookon