Na, ezt szépen megcsináltuk magunkank. Egy sárkánytojás! Mihez fogunk kezdeni vele?

 

Én szeretném megtartani és megpróbálni kikelteni, mivel a Sárkányológia órákon sok érdekességet tanultam róluk és jó volna látni egy igazit is végre.

 

Uzzur viszont nagyon ellenzi a dolgot, mert szerinte a sárkányok nagyon veszélyesek és nem lenne jó ötlet egy ilyen bestiát magunk mellett tudni.

 

Jó, elismerem, hogy a sárkányokat többnyire vérszomjas gyilkosokként állítják be, de a tojásból csak egy bébi fog előjönni.

 

Egy kölyöksárkány csak nem lehet olyan veszélyes! Ha én nevelem fel, akkor talán még hallgatni is fog rám. Be is taníthatnám!

 

Seyezaranak is tetszett az ötlet, de azért azon a véleményen volt, hogy vigyázzunk vele, mert sosem lehet tudni, hogy mikor vadul be egy sárkány.

 

A tanárunk azt is mesélte, hogy ezek az állatok gyorsan nőnek, ezért ha sikerül is kikellteni, egy idő múlva túl nagy lesz ahhoz, hogy a szobában tartsuk.

 

Meg aztán elég hangosak is, amit nem tudom hogyan magyaráznék meg a szomszédoknak. Esetleg ha a pincébe tartanám, de onnan bármikro megszökhetne.

 

Ha pedig megtudja valaki, hogy egy sárkányt szabadídottam az iskolára, akkor akár börtönbe is mehetek!

 

Ez nem túl jó jövőkép... Pedig érdekes lenne ilyen közelről figyelni egy sárkány születését és fejlődését, de kétlem, hogy elbírnánk vele.

 

Mivel itt a hétvége, azon tanakodtunk, hogy mi legyen a tojással. Haza nem mertem vinni, mertha meglátja apám, szerintem azonnal kidobna vele együtt.

 

Uzzur és a lányok sem akarták hazavinni a tojást, ezért abban maradtunk, hogy elrejtjük a padláson, ott úgysem járkál senki.

 

Fel is vittük gyorsan, bebugyoláltuk egy régi blúzomba és elraktuk a padlás egyik félreeső sarkába. Majd hétfőn visszajövünk érte és akkor majd eldöntjük, hogy mi legyen vele.

Megosztás a facebookon