Tegnap nehezen szántam rá magamat, hogy hazajöjjek és a tojást ott hagyjam egyedül, felügyelet nélkül.

 

Mi lesz, ha valaki mégis felmegy valamiért a padlásra és valahogy megtalálja? Én okos, a saját blúzommal bugyoláltam be!

 

Reggel épp azon gondolkoztam, hogy vajon van-e valami azon a ruhán, ami hozzám vezetne. Szerintem biztos lesz pár ember, aki emlékszik arra, hogy hordtam.

 

Na, mindegy, most hétfőig úgysem tehetek semmit. Majd akkor lehozom onnan és az én szobámban rejtem el.

 

Ott biztonságban lesz, hiszen csak Uzzur meg én mehetünk be oda, így nem kell többet aggódnom azon, hogy rátalálnak a tojásra.

 

Hétvégén általában üres az iskola, szóval kétlem, hgoy bárki is felnézne a padlásra. Amióta oda járok, még soha senkit sem láttam felmenni.

 

Viszont mi van, ha valami előre nem látható esemény történik? Egy földrengés, vagy egy tűz elég ahhoz, hogy fény derüljön a titkomra.

 

Ezután azzal nyugtattam magam, hogy majd azt fogom mondani, hogy fogalmam sem volt arról, hogy ez miféle tojás.

 

Bár a könyvtárba látott néhány ember, amikor Uzzurral és a lányokkal kerestük a tojást, a rajzokat senkinek sem mutattuk meg.

 

Ha jól emlékszem, még azt sem látta senki, hogy milyen fajta könyveket böngészünk. Azt is mondhatjuk, hogyegy iskolai projekten dolgoztunk.

 

Bár abban biztos vagyok, hogy Uzzur nem árulna el engem, sajnos a két lányt még nem ismerem olyan régóta, hogy ebben bizzak.

 

Ezen gondolkozva látogattam meg Uzzurt, majd az erdőben sétálva szóvá is tettem aggodalmaimat.

 

Ő azzal nyugtatott, hogy ha esetleg valamelyik lány be is vallaná a dolgot, akkor azt fogjuk mondani, hogy csak menőzni akartunk nekik és azért mondtuk azt, hogy ez sárkánytojás.

 

A terv nagyon jól hangzott és elég hihetőnek is tünt, ami megnyugtatott. Végül ebben maradtunk és megbeszéltük, hogy hétfőn amilyen gyorsan csak lehet lehozzuk a tojást és jól elrejtjük.

 

Mondjuk így utólag nem értem, hogy minek kellett a padlásra vinni, hiszen a szobánkban jobb helyen lett volna...

Megosztás a facebookon