Miután végigszenvedtem egy aggodalmakkal teli éjszakát, a hajnal szinte megváltásként jött számomra.

 

Most már csak egy napot kell kibírnom és újból a tojás közelében leszek és ez a tudat kissé megnyugtatott.

 

A templomba való készülődés pedig szinte már teljesen el is feledtette velem a problémáimat.

 

Az úton természetesen Seyezaraékat kerestem, de most nem láttam őket, csak Uzzurral futottam össze. Ő is nagy gyakorisággal kémlelte a környéket, Phetana után nézve, de ő sem járt sikerrel.

 

A templomhoz érve egy furcsa meglepetés várt minket: az ajtó zárva volt, bent pedig nagy nyüzsgést hallottunk.

 

Mivel senki sem tudott semmit, egy kis áldogálás után megkerültük az épületet és a hátsó ajtónál próbálkoztunk.

 

Ez nyitva volt, ugyhogy óvatosan beosontunk. Bent olyan kép fogadott, mintha egy építkezésen lennénk. Mindenfele munkásokat, álványokat, lapátokat meg csákányokat láttunk, miközben szinte mindent belepett a por.

 

Mivel Godafreh papot nem láttuk sehol, egy munkást kérdeztünk meg. Ő válasz helyett viszont kizavart minket mondván, hogy semmi közünk hozzá.

 

Nem akartunk gondot magunknak így inkább kimentünk és csatlakoztunk a templom előtt álló tömeghez, ahol már a lányok is vártak ránk.

 

Úgy fél óra múlva végre előkerült a pap és elmondta nekünk, hogy jelenleg ásatások zajlanak bent, mivel úgy gondolják, hogy Ysemberg ősi királysírja lehet itt.

 

Ezek után megnyugtatott minket, hogy a jővő héten már minden rendben lesz és a megszokott időben vár minket istentiszteletre.

 

Bár ő folyamatosan arról beszélt,hogy fő a nyugalom, én úgy láttam, hogy ő majdnem felrobban a dühtől. Nem csodálom, ismerve azt, hogy neki ez a templom olyan, minta a saját gyermeke volna és mindig tigrisként védte az érdekeit.

 

Most azonban állítólag a királytól jött az ásatási parancs, szóval bármennyire is ellenkezett, nem volt más választása, csak hogy belenyugodjon a dologba.

 

Miután kicsit beszélgettünk a lányokkal, elindultunk hazafelé. Útközben szóba került a tojás és úgy tűnt Uzzur is aggódik miatta.

 

Délután igyekezte minél jobban elfoglalni magam az otthoni munkákkal, csak hogy ne gondoljak az iskolában hagyott sárkánytojásra.

 

Apám szerencsére nem gyanakodott, vagy ha mégis, hát örült annak, hogy nem kell egyedül dolgoznia.

Megosztás a facebookon