Most már nagyon elegem van ebből a sértődött, hisztis morgásból! Ma muszáj lesz tennem valamit ez ellen.

 

Mivel az órák alatt semmi sem változott, az egyik szünetben lementem Seyezarat meglátogatni. Nagyon örült nekem és bevallom, az én gondjaim is tovaszáltak, amikor belenéztem kék szemeibe.

 

Már kezdtem elolvadni, amikor erőt vettem magamon, hiszen most Uzzurról kell beszéljek vele. Elmeséltem hát neki az egész dolgot.

 

Habár láttam, hogy nem esett jól neki az, hogy Uzzurral "osztozkodtunk rajta", ahogy ő mondta, de azért megígérte, hogy megpróbál segíteni.

 

Végül abban maradtunk, hogy holnapra elhívjuk Uzzurt a klubházba és ott megbeszéljük vele az egészet, remélve, hogy sikerül jobb belátásra bírni.

 

Bár a szünetben Uzzur gondosan került engem, az órák után nem nagyon volt más választása, mivel egy szobában lakunk.

 

Azzal kezdtem, hogy bocsánatot kértem tőle az egész dolog miatt, majd csendesen elmagyaráztam neki, hogy amikor megbeszéltük egymás között, hogy ő megpróbálkozhat összejönni Seyezaraval, én még semmit sem tudtam arról, hogy a levelet ő írta nekem.

 

Mondtam neki, hogy akármit beszélünk meg mi, mégiscsak a lány fogja eldönteni, hogy kivel szeretne összejönni.

 

Ahogy észrevettem, ez valamennyire hatott, mivel nagy nehezen, de mégis elfogadta a holnapi meghívást.

Megosztás a facebookon