Az egész éjszakát végigbeszéltünk Uzzurral, próbáltuk latolgatni a lehetőségeket. Minden azon múlik, hogy láttak-e minket a padláson, vagy sem.

 

Ha megláttak, akkor valószínűleg utánunk lopóztak és így akadtak rá a tojásra. Mivel a tanároknak senki sem szólt, ezért biztos, hogy az illető magának akarja megtartani.

 

De vajon mire akarja használni? Talán nem is tudja róla, hogy ez egy sárkánynak a tojása? Vagy rájött? Lehet, hogy a fekete piacon akarja majd eladni.

 

Ha nem szabad sárkányt tartani, akkor egy tojásáért valószínűleg egy kész vagyont is kifizetnének egyesek.

 

Akkor viszont a tojást már rég kicsempészték az iskolából és most már bárhol lehet. Esélyünk sincs megtalálni.

 

Ha viszont valaki csak véletlenül akadt rá a tojásunkra, akkor lehet hogy azt hiszi, valamelyik madár fészkelt be az elhagyatott padláson.

 

De miért járna valaki a padláson? Hiszen mindenhol vastagon áll a por, látszik, hogy senki sem jár oda. Vagy csak mi nem vettük észre?

 

Mindenesetre, az órák után újra visszamentünk, valamivel tüzetesebben átvizsgálni a környéket. Azon a helyen, ahol a tojás volt, több helyen leseperték a port, de más nyomra nem akadtunk.

 

Sehol egy lábnyom, a sajátjainkon kívül, tehát bárki is vitte el, nagyon jó munkát végzett. Ez azt jelenti, hogy az illető pontosan tudta, mire vállalkozik.

 

Ezt pedig csak olyan ember tehette, aki haszonszerzésből tette rá a kezét a mi cuccunkra, tehát már szinte biztos, hogy rég túladott rajta.

 

Na, mindegy, ezen már úgysem tudunk változtatni. Ideje belenyugodnunk abba, hogy pár napig volt egy igazi sárkánytojásunk.

Megosztás a facebookon