Egész éjjel alig bírtam aludni. Mintha a padlás hírtelen valami kísértetfészekké változott volna, legalábbis az átszűrődő hangok alapján.

 

Hajnalban, amikor végül kikeltem az ágyból, láttam, hogy Uzzur sem aludhatott túl sokat. Ő is hasonló hangokat hallott, mint én, szóval mégsem álmodtam.

 

Mivel még korán volt, elhatároztuk, hogy felmegyünk a padlásra, szétnézni. Mivel nem tudhattuk mivel állunk szemben, fegyverként egy-egy üveget ragadtunk meg.

 

Az ajtó zárva volt és semmi nyoma sem volt annak, hogy bárki kinyitotta volna tegnap óta. Ez aggodalomra adott okot, de azért mégis benyitottunk.

 

A nap hajnali derengésében elég félelmetesen nézett ki a padlás poros magánya. Ahogy jobban körülnéztünk, észrevettük, hogy a padlót valami rendesen összemászkálta.

 

A furcsa és ijesztő az egészben az volt, hogy valami nagyon furcsa nyomok voltak ezek, nem igazán hasonlítottak emberi lábnyomra.

 

Már felkészültünk lelkileg a legrosszabbra, amikor halk nyöszörgést hallottunk az egyik dobozból. Uzzur odasietett és egy formátlan, reszkető valamit szedett ki belőle.

 

Kiderült, hogy a sárkány kimászott a tojásból, amíg nem látogattuk és most szegényke, ijedten és éhesen csücsült a dobozban.

 

Hírtelen nem jutott eszünkbe jobb megoldás, ezért feláldoztam a sonkás szendvicsemet. Ahogy láttam, sikere volt és a kis sárkány kicsit erőre kapott.

 

Sajnos a szobánkba nem vihettük le, ezért itt fent a padláson rendeztünk be neki egy kis kuckót, amit rendesen körülbástyáztunk.

 

Remélem nem tud még egy ideig repülni és így nem járja össze az épületet. A sírását szerintem nem fogják meghallani, mivel pont a mi szobánk felett lesz, maximum mi nem fogunk tudni aludni miatta.

 

De inkább ne aludjunk, minthogy valaki rátaláljon. Majd hétvégére kitalálunk valamit.

Megosztás a facebookon