Ma reggel későn keltem volna, ha a kis sárkány nem találtam volna ki azt, hogy a hajnali órákat az én arcomon szándékozik eltölteni.

 

Épp azt álmodtam, hogy egy hatalmas kereskedőhajó kapitánya voltam, majd egy viharban átestem a fedélzet korlátján.

 

Már épp összecsaptak a hullámok a fejem felett és elkezdtem fulladozni, amikor arra ébredtem, hogy a sárkány hátsófele szinte belelóg a számba és ezért nem kapok levegőt.

 

Óvatosan leraktam hát az ágy mellé, de alig bóbiskoltam el, máris éreztem a melkasomon, hogy valami mászik a fejem felé.

 

Reflexszerűen az arcom elé raktam a kezemet, így a sárkány nyelvével csupán kezet mostam. Mivel már elég virgonc volt, kénytelen voltam én is kikelni az ágyból.

 

A reggeli etetés után azon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon miként fogom elrejteni őt a családom többi tagja előtt.

 

A szüleimtől annyira nem félek, őket nem igazán érdekli, hogy mi történik a szobámban, viszont a húgom annál kíváncsibb fajta.

 

Ha esetleg kiderítené, hogy mit rejtegetek a szobámban, akkora cirkuszt csapna, hogy nemcsak az egész falu, de az egész ország rögtön megtudná.

 

Mivel ezt el akartam kerülni, elhatároztam, hogy elviszem sétálni a sárkányomat. Bebugyoláltam hát a tegnapi cuccba, majd az ajtó helyett a diszkrétebb ablakon át való távozás mellett döntöttem.

 

Az utcák még elég kihaltak voltak, aminek én kifejezetten örültem. Eleinte Uzzurhoz mentem, viszont az ő háza környékén túl nagy volt a csend és nekem nem volt szívem zavarni őt.

 

Miután öt percnyi ablakzörgetés után megláttam Uzzur kómás fejét rájöttem, hogy mégiscsak jó ötlet volt felkelteni őt. Ilyen arcot ritkán látni!

 

Egy rövid beszélgetés után, ami főleg abból állt, hogy én emberi nyelven, Uzzur pedig morgásokkal kommunikált, továbbmentem.

 

Jobb ötletem nem lévén, Nagyapó házához indultam. Eszembe jutott, hogy régebben mesélt arról, hogy léteztek olyan emberek, akik sárkányok szelídítésével foglalkoztak.

 

Nagyapó örömmel fogadott, sőt, miután megmutattam neki a kis állatkámat, még jobban felcsillant a szeme.

 

Azt mondta, hogy ez egy erdei sárkány és a legjobb az lenne, ha szabadon eresztenénk, mivel nagyon gyorsan nő és hamarosan nem tudom titokban tartani.

 

Azt is mesélte, hogy ez a sárkányfajta nagyon könnyen alkalmazkodik a környezetéhez, ugyhogy nem kell aggódnom, nem lesz baja.

 

Olyan jól elbeszélgettünk, hogy már lassan besötétedett, ezért abban maradtunk, hogy a sárkányt otthagyom nála és holnap, a templom után kiviszem az erdőbe és eleresztem.

Megosztás a facebookon