Tegnap korán lefeküdtem aludni, mivel az utóbbi napokban a sárkányom nem igazán hagyott nyugodtan pihenni.

 

Miután végre kipihentem ébredtem, nyugodt voltam, hiszen tudtam, hogy Nagyapónál a kis állatka teljes biztonságban van.

 

Kicsit fájt a szívem elengedni őt, mivel már nagyon megkedveltem, de tudtam, hogy jobb lesz neki majd kint az erdőben.

 

Az istentisztelet elég rövid volt, de nekem még így is túl hosszúnak tűnt. Alig vártam, hogy Godafreh pap a végére érjen és mehessek már a sárkányhoz.

 

Közben Uzzurnak és a lányoknak is szóltam, hogy a templom bejáratánál várjanak meg, mert beszélni akarok velük.

 

Miután sikerült megszabadultunk a szülők árgus szemeitől, Nagyapó háza felé vettük az irányt. Ő már a ház előtt várt minket.

 

A lábánál egy mocorgó csomag várta türelmetlenül, hogy megsimogassuk. Nagyon örült nekünk, még a lányokat is felismerte, pedig őket eddig csak egyszer látta.

 

Miután kisimogattuk magunkat, elindultunk a motyóval az erdő felé. Tudok egy jó kis eldugott tisztást, ahol szerintem nyugodtan elengedhetjük.

 

Jó idő volt, ugyhogy kellemes volt az erdei kiruccanásunk. Egy jó másfél órányi mászkálás után elértünk a megfelelő helyre.

 

A sárkány már egy ideje nagyon ficánkolt, alig bírtuk vinni, biztosan megérezte az erdő illatát és türelmetlenül várta, hogy kiengedjük.

 

Végül ez meg is történt, a sárkány pedig először a levegőbe szagolt, majd pár szökkenéssel el is tünt a bokrok között.

 

Úgy tűnt, hogy nagyon élvezte a természetet. Miután felfedezte magának a környéket, visszajött hozzánk elbúcsúzni.

 

Remélem még látni fogjuk, annyira kis aranyos! Ezután a visszaúton már alig beszélgettünk egymással, szerintem gondolatban mindenki a kis kedvencünkkel volt elfoglalva.

Megosztás a facebookon