Az éjjel furcsa álmom volt. A kis sárkányommal álmodtam, de most már egy kifejlett, nagy példány lett belőle.

 

Az erdőben találkoztam vele és felszáltam a hátára, mivel el kellett gyorsan mennem valahová és ez volt a legjobb megoldás.

 

Útközben más sárkányok támadtak ránk, én pedig egy fényes aranykarddal próbáltam megvédeni magunkat.

 

Amikor már úgy tűnt, hogy minden veszve van, a sárkányom kitátotta a száját és elkezdett lángokat szórni mindenfelé.

 

Miután ilyen csodálatosan megmenekültünk, végül a király udvarában száltunk le. Itt kiredült, hogy egy zendülést kellett levernünk.

 

A baj csak az volt, hogy a felkelők vezére Uzzur volt, aki Seyezarat egy kastélyban tartotta fogva. Ezért én újból felpattantam a sárkány hátára és nekiindultunk kiszabadítani a lányt.

 

Sajnos pont akkor szólalt meg az ébresztőóra, amikor már az ablaknál voltunk, ugyhogy sosem fog kiderülni, hogy sikerrel jártam-e.

 

Az első órán végig azon agyaltam, hogy vajon nem lehetne a kis sárkányt megkeresni és háziállatként beidomítani.

 

Uzzur persze hallani sem akart erről, pedig ő is megszerette a kis állatot, de ő nálam józanabbúl szokott gondolkodni.

 

Abban mondjuk igaza volt, hogy egy sárkány mégiscsak egy veszélyes vadállat, viszont szerintem, ha kiskorától fogva neveled fel, sosem fog bántani.

 

Fel akartam keresni a Sárkányológia tanárt, hogy tanácsot kérjek tőle, viszont Seyezara lebeszélt erről a tervemről.

 

Elmesélte, hogy amikor még kisgyerek volt, Isedellben volt egy szomszédjuk, aki sárkányt akart tartani. Pár nap múlva több rendőr kereste fel és állítólag pár napig tömlőcbe is zárták.

 

Ez egy kissé megijesztett, ugyhogy végül mégis elvetettem a sárkányos ötletemet.

Megosztás a facebookon