A tegnapi tervem igazi sikerét csak ma tudtam meg igazán. Már korán reggel Uzzur bekopogott a szobám ablakán.

 

Amikor kómás fejjel behívtam őt a házba, nagyon felvillanyozottnak tünt. Meg se várta, hogy rendesen felébredjek, máris beszélni kezdett.

 

A mondanivalójának az elejére már nem igazán emlékszem, mivel állva elszunyókáltam kicsit, miközben néhány bólogatással próbáltam úgy tenni, mintha figyelnék.

 

Mire végre az én agyam is felpörgött, akkor már a tegnapi találkozónk felénél tartott. Úgy látom, nagyon tetszik neki Phetana.

 

Nem tévedtem, mivel ebédidőben is folyton csak róla áradozott. Hiába mondtam neki, hogy apáméknak még nem beszéltem erről.

 

Sajnos a húgom is meghallotta és egyből kimatekozta, hogy mi a helyzet. Innentől kezdve már nem tudtam levakarni őt magunkról.

 

Végül kénytelen voltam apáméknak is beszámolni Seyezaráról. Ők csak annyit mondtak, hogy majd valamikor mutassam be nekik a lányt.

 

Délután végre megszabadultunk a húgomtól és kimentünk kicsit sétálni az erdőben. Bár még elég fagyos az idő, azért már látszik, hogy a tavasz nincs messze.

Megosztás a facebookon