Az éjszakám nagyon jól telt, sikerült kialudnom magam. Örülök, hogy Uzzur is végre megnyugodott és hogy minden rendben van.

 

Reggel korábban ébredtem, így mire a család elkészült, én már az udvaron élveztem a reggeli napsütést.

 

A templomba vezető úton a szüleim még kérdezgettek Seyezaráról, mivel tudták hogy a mi falunkba költöztek, ugyanis apukám csinálta meg a kapujukat.

 

Hamarosan Uzzur is csatlakozott, aki nagyon gyakran nézett hátrafele útközben. Kérdeztem tőle, hogy minden rendben van-e, de nem válaszolt.

 

Végül pár perc múlva rájöttem, hogy mi volt a baja: megjelent Seyezara és Phetana, a szüleik kíséretében.

 

Őket még nem ismerem és nagyon remélem, hogy ők sem fognak felismerni minket, mivel januárban egyszer bemásztunk a városi házuk udvarára.

 

Épp csak biccentettek, amikor elhaladtak mellettünk, viszont a két lány széles mosollyal fogadott minket.

 

Ahogy látom, Phetana kicsit zavarban van Uzzur körül, de a barátom annyira elpirul ilyenkor, hogy a lányon már észre sem vevődik a dolog.

 

Nem beszéltünk túl sokat egymással, mert mondták, hogy ők most a szüleikkel kell maradjanak. Oda is ültek melléjük, de azért néha hátra-hátra pillantottak felénk.

 

Még sosem volt ennyire kellemes Godafreh pap beszédét hallgatni mint most, amikor nyugodtan elveszhettem Seyezara aranyfürtjeibe.

 

A templom után sajnos a lányoknak haza kellett sietniük, de megbeszéltük, hogy a jövő héten majd elmehetünk sétálni közösen.

 

Uzzur pedig tovább folytatta az áradozását Phetana után, amíg haza nem értünk. Jó lesz ez!

Megosztás a facebookon