Ma még dolgoztunk egy kicsit a színpadon, még néhány apróság és kész is. Igyekeztünk hamar befejezni, hogy még legyen pár szabad óránk.

 

Ez sikerült is és rögtön meg is látogattuk a lányokat. Ők még mindig próbáltak az egyik teremben, így mi csendben beültünk közönségnek.

 

Ez nem volt túl jó ötlet, mivel kiderült, hogy pont két szereplőre volna még sürgösen szükségük.

 

Bár mi kézzel-lábbal tiltakoztunk ez ellen, végül Seyezara és Phetana meggyőzött minket. Amúgy sem nagy szerepek, szóval a szöveget könnyen megtanulhatjuk holnapig.

 

Uzzur még igencsak furcsán mozgott gyakorlás közben, miközben én azt hittem magamról, hogy a tavalyi szereplésem után már tökéletes vagyok.

 

Végül a lányok kiábrándító véleménye ráébresztett arra, hogy talán mégsem ártana valamivel több figyelmet fordítani a szerepemre.

 

Bár az előadásunk nem volt a legjobbak között, az időhiány miatt végül minket is bevettek ideiglenesen a társulatba.

 

A tanár próbált bíztatni, hogy éljem bele magam a szerepembe, mint a multkor, de sajnos Seyezara közelsége miatt gyakran elbambultam.

 

Sajnos még mindig nem tudom megszokni a lány közelségét, pedig igazán próbálkozom. Az egyetlen pozitívum, hogy Uzzur is igencsak el volt szálva.

 

Szerintem, ha valaki eddig nem tudta, hogy Seyezara és én járunk, akkor is feltűnt volna neki a viselkedésem.

 

De nem baj, én ezt egyáltalán nem bánom. Viszont tényleg megpróbálok jobban odafigyelni a szerepemre, nem szeretném égetni magamat előtte.

 

Uzzur is osztotta a véleményemet, amikor este visszatértünk a szobánkba. Megpróbáljuk kihozni a maximumot magunkból, hogy a lányok büszkék legyenek ránk.

Megosztás a facebookon