Nem csak nekünk tetszett a tegnapi előadás, de az osztálytársaktól is sok dicséretet kaptunk. Sőt, még néhány tanár is gratulált.

 

Uzzur természetesen már úgy beszélt, mintha valami sztár lenne, aki épp a helyi újságnak nyilatkozik. Bár néha elszaladt vele a ló, nem volt szívem leállítani.

 

Tudom milyen érzés az, amikor egy előadás jól sikerült és csak örültem neki, hogy most ő is részese lehet ennek.

 

Délután az udvaron Seyezarával és Phetanával találkoztunk és végre közösen, nyugodtan megbeszélhettük a tegnapi napot.

 

Uzzurnak nagyon tetszett, hogy Phetana megdícsérte és úgy elpirult, hogy egy ideig szólni sem bírt. Seyezara és én nagyon élveztük nézni őket, de azért nem szóltunk bele.

 

Nagyon aranyosak voltak így együtt és ezzel Seyezara is egyetért. Uzzurnak ez persze nem mondtuk el, így is eléggé zavarban volt.

 

Addig-addig beszéltünk az előadásról és a színészetről, míg végül abban maradtunk, hogy legközelebb is együtt fogunk játszani.

 

Nem is vártuk meg a holnapot, még aznap jelentkeztünk is a színtársulatot vezető tanárnál, aki tárt karokkal fogadott minket.

 

Még nem tudni, mikor lesz a következő esemény, amin fellépünk, de most már biztos, hogy mindd a négyen ott leszünk.

 

A tanár azt mondta, hogy mivel nekünk még kevés tapasztalatunk van, egyelőre még csak kisebb szerepeket fogunk kapni.

 

Hetente két alkalommal szokott találkozni a színtársulat, kedden és csütörtökön, amikor különféle színészeti technikát fogunk gyakorolni.

 

Ennek örültem, mivel ez azt jelenti, hogy hetente kétszer közös programunk lesz Seyezarával. Uzzur szintén boldog volt, hiszen Phetana is részt fog venni ezeken az összejöveteleken.

Megosztás a facebookon