Ma kissé vacogva ébredtem. Az ablakon díszes formákat rajzoltak a jégvirágok. Bár illatuk nem volt, azért látványnak nem volt rossz.

 

Kint nem volt hó, viszont a pocsoják kővé dermedve várták a gyanútlanul rájuk lépő áldozataikat. Szegény tyúkok zavartan kapirgálták őket, nem értették, hogy miért nem lehet inni belőlük.

 

Mivel valamilyen csoda folytán nem voltam szobafogságban, így elhatároztam hogy barangolok egyet. Az első utam természetesen Uzzurhoz vezetett.

 

Ahogy elnéztem, a barátom is szeretett volna kicsit kimozdulni, ezért hát kettesben folytattuk az utunkat.

 

Az erdő nagyon csendes volt. A négylábúak vackaikba bújva próbálták átvészelni a hideget, a szárnyasok vagy elrepültek melegebb országokba, vagy a fészkükben próbáltak melegedni.

 

Jó érzés volt kint sétálni a szabad levegőn. Egy idő után már nem is zavart minket a hideg idő, annyira belemerültünk az új klubházunk tervezgetésébe.

 

Reméltük, hogy a kerítés elég erős lesz ahhoz, hogy távoltartsa a betolakodókat és így nyugodtan szórakozhatunk majd. Egy kis mólót is fogunk építeni, így nyáron majd halászni is lehet.

 

Közben elérkeztünk a kedvenc helyünkre, a mi barlangunkhoz. Azért mondom hogy a miénk, mivel régebben minden nyáron idejöttünk várast játszani, szóval ez amolyan nyári tábor számunkra.

 

A barlang eléggé el van dugva az avatatlan szemek elől. Nem közvetlenül az út mellett van, hanem át kell menni egy kis bokrokkal benőtt fás árkon, hogy eljussunk hozzá.

 

Maga a barlang nagyon szép, a bejárata tágas, akár egy sátrat is fel lehet állítani benne, és egy kis patak is van, így vizet sem kell hozni. Nyáron gyakran szoktunk itt táborozni, nagyon nyugis környék.

 

Ez alkalommal nem táboroztunk le, mivel nagyon hideg volt, de azért jól esett kicsit kiszellőztetni a fejemet. Éjszaka még sokáig gondolkoztam a klubházon és hogy miként fogjuk feldísziteni.

Megosztás a facebookon