Reggel kicsit korábban ébredtem, ezért volt egy kis időm átgondolni a héten történteket.

 

Bár számomra hatalmas megkönnyebbülés volt, hogy nem miattam történtek a földrengések, azért még mindig féltem egy kicsit.

 

Megfogadtam magamnak, hogy most a templomban tényleg igyekszem odafigyelni és lelkesen imádkozni az istenekhez, hátha nem lesz több csapás.

 

Végülis nem tettem semmi rosszat. Na jó, betörni a boszorkányhoz nem volt éppenséggel valami jó cselekedet, de végül visszavittem a medált.

 

Igaz, hogy utána újból a kezembe akadt a lánc, de arról már nem tehetek. A varázslóvárosból ugyan elhoztunk valamit, de az végül a múzeumba került, így megmaradt az utókornak.

 

Miután ily módon megnyugtattam a lelkem, már sokkal vidámabban mentem a családommal a templomba. Ott valóban megpróbáltam odafigyelni, ami az első fél órában sikerült is, de utána akaratomon kívül elkalandoztak a gondolataim.

 

Nem tehetek róla, de Godafreh pap olyan monoton hangon beszél, hogy szerintem egy lángoló lábú ember is rögtön elaludna tőle.

 

A mise végeztével még imádkoztam Sanshallas főisten szobránál, biztos, ami biztos, sőt még öt Standert is bedobtam a perselybe.

 

Remélem most már megnyugodtak az istenek és nem lesz több földmozgás, bár tény, hogy a vulkánnak köszönhetjük a klubházat, szóval számunkra igazából jól jött a kitörés.

Megosztás a facebookon