Hajnalban Uzzurral már türelmetelnül vártuk, hogy megérkezzünk az iskolához. Persze ilyenkor döcögött a leglassabban a szekér, hiába nógattuk a kocsist, de végül mégiscsak odaértünk.

 

Már a bejáratnál találkoztunk pár osztálytársunkkal, akik a városban laktak, ők mesélték hogy a kerítésünk még mindig áll.

 

Ez jó hír, úgyhogy máris megszerveztük a délutáni programot és megbeszéltük, hogy ki mit hozzon otthonról.

 

Az asztalos és ács fiúk hozzák majd a szerszámokat, a szabó fia pedig a vászont, amiből majd a függönyöket csináljuk.

 

Én, mint a kovács fia, máris hoztam egy zsák szöget, ajtó és ablak pántokat, valamint egy kilincset és zárat.

 

Az órákat nehezen bírtuk végigülni, főleg a hajózás órát, ahol szokás szerint Uzzurt és engem kérdeztek ki. De ezen is túljutottunk szerencsésen, így az órák végeztével elindultunk a klubházunkat megépíteni.

 

Ez a napom tökéletes lett volna, ha útban az udvar felé bele nem szaladok Erytába (ő az a lány, aki tetszik nekem, tudjátok). Ha egyedül lett volna, akkor nincs semmi gond, de sajnos azzal bájgúnár Cyrannal volt.

 

Annyira utálom ezt a srácot, hogy azt el sem tudom mondani. Nem értem, mit lát benne ez a lány! Na, nem baj, kitolok én majd vele valahogy.

 

A ház építése viszont jól halad, már három fala megvan, remélem a közeljövőben nem lesz eső vagy havazás, mert az igencsak kellemetlen volna.

 

Ha a falak készen lesznek, következik a tető, majd beszereljük (vagyis előbb megcsináljuk) az ablakokat és az ajtót, utána következhetnek a bútorok.

Megosztás a facebookon