A tegnapi tervem hatékonysága (pletyka arról, hogy Cyran feketemágiázik), sokkal jobb volt, mint amire számítottam.

 

Az első órán, a tanár óvatosan megkérdezte tőlünk, hogy ismerünk e olyan embereket, akik fekete mágiával foglalkoznak.

 

A szünetben bejött a hajózás tanár és már egyenesen engem gyanúsított meg azzal, hogy ilyesmivel foglalkozom. Felhozta, hogy biztosan ilyen módszerrel találtam meg a ládikát és ha a legendák tanár nem lép közbe, akkor felhasználtam volna a tartalmát.

 

Uzzur és néhány osztálytársam a védelmemre keltek, így végül a tanár is visszavett kissé, de figyelmeztetett, hogy rajtam tartja majd a szemét.

 

A harmadik óra előtt nagy zűrzavarra lettünk figyelmesek, ami a folyosórol jött. Kimentünk és azt láttuk, hogy mindenki a második emeletre siet, így mi is követtük őket.

 

Odalent már egész nagy tömeg gyűlt össze. Nagy nehezen átverekedtem magam az embereken. A tömeg közepén egy falfehér Cyran állt, aki az igazgatónak és két másik tanárnak próbálta zavartan megmagyarázni, hogy neki semmi köze sincs a fekete mágiához.

 

A beszélgetésből az is kiderült, hogy a srácot ki akarják csapni az iskolából. Az rendben van, hogy ki akartam tolni vele, de azért nem ennyire!

 

Amikor az igazgató meglátott engem, azonnal magához hívott és arról kérdezgetett, hogy mit tudok erről az egészről. Én próbáltam mentegetőzni, mondván hogy fogalmam sincs semmiről, de kiderült, hogy az igazgató pontosan tudja, hogy kitől indult ez a pletyka.

 

Így hát kénytelen voltam bevallani, hogy a történetet csak kitaláltam. Azzal magyaráztam a tettemet, hogy csak szórakoztatni akartam a többieket és nem gondoltam komolyan, hogy ennek ez lesz a vége.

 

Miután nagy nehezen sikerült kimagyaráznom magam és Cyrant is elengedték, Eryta lépett elém. Megpróbáltam bocsánatot kérni tőle, de két szó után egy akkora pofont kaptam tőle, hogy majdnem leültem.

 

Végülis, valahol igaza van...

Megosztás a facebookon