Mivel az igazgató úgy érezte, hogy a pofon nem volt elég nagy büntetés számomra, ezért a mai délutánom azzal telt, hogy kipucoltam az egész iskolát.

 

Természetesen nem kellett nagytakarítást végeznem, hiszen ahhoz egy hét sem lenne elég, csupán felseperni és felmosni kellett mind a 120 termet.

 

Nem volt túl kellemes meló, de végül is történhetet volna rosszabb is, például ha kicsapnak, vagy ha az istállót kellett volna kitakarítanom.

 

Még a pince vagy a padlás sem lett volna túl kellemes munka, hiszen már láttam milyen elhanyagolt állapotban vannak.

 

Maga a meló nem volt annyira szörnyű, sokkal kellemetlenebb volt a diákok utálatos piszkálódásait eltűrni. Mivel tudták hogy büntetlenűl nem szólhatok vissza nekik, így rajtam élték ki a gúnyolódásaikat.

 

A nap vége fele Uzzur azért kiállt mellettem, de ő sem mindig, gondolom attól félt, nehogy őt is befogják takarítani. Meg tudom érteni, én sem csinálnám ezt meg újra.

 

A legrosszabbul Eryta viselkedése esett nekem, aki teljesen levegőnek nézett és szóba sem akart állni velem.

 

Ha még egyszer valami hasonlóan zseniális tervet agyalok ki, szóljatok rám. Éjszakára már annyira elfáradtam, hogy még pizsamába sem öltöztem át, ruhástól zuhantam ágyba és reggelig meg se moccantam.

Megosztás a facebookon