Mint ahogy azt már megszoktátok, a vasárnapom megint templomi „önkéntes” munkával telt.

 

Ez abból állt, hogy az istentisztelet után egy seprűvel felfegyverkezve ádáz harcot vivtam a porral, amit egy felmosórongyos támadás követett.

 

Ma viszont valamivel kellemesebb volt a takarítás, mert Godafreh papnak dolga akadt a városban, így nem ellenőrizgetett folyton. Mivel most szabadabban mozoghatam az épületben, ezt ki is használtam.

 

Az első utam a pap irodájába vezetett, amit már régóta kinéztem magamnak és fel akartam fedezni, de eddig sosem tudtam nyugodtan körülnézni.

 

A szoba hatalmas volt, szerintem a fél házunk beleférne. A terem közepét a tölgyfa íróasztal és a bőrhuzatú szék uralták, amelyek még a pap nélkül is tekintélyt parancsoltak. Bevallom őszintén, én is behúztam kicsit a nyakam amikor elhaladtam előttük.

 

Baloldalt két könyvespolc állt, amelyeken katonás sorrendben helyezkedtek el az irományok. Gyorsan átfutottam a címeket, de egy csomó unalmas filozófikus és vallástörténeti kötet volt.

 

A jobb oldal viszont érdekesebbnek bizonyult. Itt három szekrény volt, amelyekből az egyik még kulcsra is volt zárva. Vajon mit rejtegethet?

 

Némi kutakodás után találtam pár kulcsot az íróasztal alsó fiókjában, az egyik a szekrényt is nyitotta.

 

Bent egy csomó régi kacatot találtam. Sok poros fénykép, füzetek, diplomák és hasonló, számomra értéktelen emlékek.

 

Egy dolog viszont felkeltette az érdeklődésemet. Egy iskolatáskában megtaláltam Godafreh ellenőrzőjét! Na, lássuk csak, milyen diák volt ez a vén morcos medve!

 

Minél jobban belelapoztam az ellenőrzőbe, annál inkább tudatosult bennem hogy ez az ember egy szörnyű diák volt.

 

Ennyi rossz jegyet és intőt még két osztály sem tudna egy év alatt összegyűjteni, pedig még csak az első félévet néztem át! Boldog voltam, hogy lesz majd mit mesélnem a srácoknak.

 

Az ellenőrzőt nem mertem magammal vinni, inkább visszaraktam a helyére, bár kétlem hogy bárki is kereste volna, azért nem mertem kockáztatni. Godafreh ki is nyírna azonnal!

 

Miután mindent figyelmesen visszapakoltam, a szekrényt bezártam, a kulcsokat pedig a helyükre tettem.

 

Épp időben sikerült kisurrannom az irodából, mert a pap nem sokkal utánam érkezett meg. Ahogy elnéztem, semmit sem vett észre a munkálkodásomból.

 

Amikor elküldött alig bírtam visszafogni a nevetést, viszont hazafele végigvigyorogtam az utat.

Megosztás a facebookon