Mivel a tegnapi beszélgetős tervem nem vált be, sőt, egyenesen totális csőd volt, más módszert kellett kitalálni.

 

Ezért Uzurral elhatároztuk, hogy meglátogatjuk a lányokat, hátha nekik támad valami jó ötletük ezzel kapcsolatban.

 

Érdekes módon, hozzájuk még nem jutott el a kémkedős történet, ezért részletesen el kellett mesélnünk nekik.

 

Miután végighallgattak, azt javasolták, hogy próbáljuk meg az új srácot bevonni a társaságba, valamilyen közös program segítségével.

 

A legnyílvánvalóbb ötlet végül az lett, hogy hívjuk meg őt is a klubházunkba, hátha ott felenged végül.

 

Ezt megbeszéltem a többi osztálytársammal is, bár néhányuk ellenezte, a többség mégis támogatta a dolgot.

 

Mivel én hoztam fel a témát, természetesen én kellett meghívjam az új fiút, ami nem igazán ment jól, tekintve, hogy ma sem volt beszédesebb.

 

Ami viszont pozitívum, hogy végül csak eljött velünk a klubházig, bár nem sok vizet zavart, magában üldögélt.

 

Feladom, nekem már nincs más ötletem, nem tudom mit tegyek vele. Ha neki ez így jó, hát hajrá.

 

Hazafele szekerezve még egyszer megbeszéltem a többiekkel is a dolgot, de ők sem tudtak segíteni ebben.

 

Abban maradtunk, hogy még a jővő héten egy-két alkalommal próbálkozni fogunk, de ha nem megy, hát nem megy.

 

A probléma viszont azokkal az osztálytársainkkal van, akik egyre agresszívabbak vele szemben és ennek nem lesz jó vége.

 

Valahogy el kellene magyarázni az új srácnak is, hogy baj lesz, ha nem szólal meg.

Megosztás a facebookon