Bár Uzzurral egész este valami tervet próbáltunk összehozni, hogy megleckéztessük az új fiút, de semmi jó sem jutott eszünkbe.

 

A lányokat nem szeretném belevonni ebbe a dologba, mert ők biztosan elleneznének bármiféle hasonló dolgot.

 

Viszont szerintem lenne pár osztálytársam, akik boldogan segítenének nekünk. Ezt ki kellene használni.

 

A szünetekben összeverbúváltam hát néhány embert és megbeszéltük, hogy délután kimegyünk a klubházba, kitalálni valamit.

 

Mindenképp olyasmit kell csinálni, ami miatt nem kerülhetünk mi bajba, szóval semmi verés meg hasonló nem jöhet szóba.

 

Az órák csigalassúsággal teltek, mint mindig, amikor valami izgalmas vár rám délután. Végül csak túléltük a mai iskolanapot és rögtön a klubház felé indultam.

 

Bent már összegyűltek páran, kicsivel többen, mint az osztály fele. Úgy látszik, sokuknak a begyében van az új fiú.

 

A megbeszélés több, mint másfél óráig zajlott és sok ötlet merült fel. A többsége nagyon rossz volt, de akadt pár használható is.

 

A legjobb ötlet az volt, hogy holnap, tanítás után valahogy az osztályba csaljuk Seyezara nevében, és ott valahogyan ráijesszünk.

 

Erre is volt sok javaslat, míg végül egy kísértetes ijesztgetés mellett döntöttünk. Ezt még holnap ki kell rendesen dolgozni.

 

Most már végre nyugodtabban feküdtem le aludni, tudván, hogy holnap jó nap vár rám.

Megosztás a facebookon